SOPRON (2011.03.30-2011.04.02)
2011.03.30-án (szerdán) délelőtt felkerekedtünk és elindultunk Pestről
Sopron városába, konkrétan a Palatinusz Hotelbe, ahol szándékunk szerint négy napot aktív pihenéssel töltünk majd el.
Sopron városába, konkrétan a Palatinusz Hotelbe, ahol szándékunk szerint négy napot aktív pihenéssel töltünk majd el.
A lehetőséget licitálással nyertük, mint minden évben (eddig). Sőt, most egy grátisz napot/éjszakát és a Jégverem Fogadóban (másnéven: Haspártiak Vendéglőjében) egy ajándék vacsorával is kedveskedtek, melyet ottlétünkkor bármely napon igénybe vehettünk (elfogyaszthattuk).
Költségek: 4nap/3 éjszaka + 3 reggeli + 1 gratis vacsi = 27.225 Ft.-, 2 felnőtt részére, üdülési csekkben.
Utazás vonattal (kedvezményekkel): 4.445 Ft.- + 720 Ft.- a helyjegy = 5.165 Ft.- (2 főre.) Oda. Vissza is ennyi.
Idegenforgalmi adó (2 főre): 2.040 Ft.-
Idegenforgalmi adó (2 főre): 2.040 Ft.-
Mindösszesen: 39.595 Ft.- (Bp-Sopron 4 nap-Bp).
Röviden a városról.
Sopron kb. 60 ezer fős város Magyarország Észak-nyugati csücskében. Több jelzővel is illetik:
„A leghűségesebb város" Az első világháború után népszavazással döntött a lakosság arról, hogy a trianoni határok szerint is Magyarországhoz akar tartozni – ekkor kapta a Leghűségesebb város nevet (Civitas Fidelissima).
"Múzeumok városa" A belső városrész kanyargós utcái, hangulatos terei, házainak boltíves kapui, műemlékei, középületei és az elő-elő bukkanó városfalai egyedülálló művészeti egységet alkotnak. Magyarország műemlékekben második leggazdagabb városaként méltán kapta meg 1975-ben a Műemlékvédelmi Európa Díj aranyérmét.
"A kékfrankos fővárosa” A szőlőtermesztés-borkészítés, a borkultúra kelta és római hagyományokra vezethető vissza. A XIV. század elején Magyarország legjelentősebb borvidékei között tartották számon, melynek kereskedelmi kapcsolatai messze túlnyúltak az ország határain. A XIX. századtól a poncichterek, a német ajkú gazdák messze földön híressé tették a soproni bort. A városra jellemző, hogy más borvidékekkel ellentétben a pincéket nem a szőlőkbe, hanem a városban, saját házaik alá építették. Ez akkoriban nemcsak kiváltságot, de nagyobb biztonságot, védelmet jelentett a termelőnek. Sopron vörösborairól – elsősorban kékfranko-sáról – híres, de éppen az adja a borvidék egyik különlegességét, hogy a fehérszőlő is minőséget terem, s a belőle készült borok egyre ismertebbek itthon és külföldön is. Ez nem véletlen, hiszen a város környékén az 1800-as évek végéig a fehér- szőlő volt az uralkodó. Borvidékünk karakteres fajtája, a kékfrankos az 1890-es évek után került előtérbe. Aki Sopronba látogat, nem mehet úgy haza, hogy ne kóstoljon meg legalább egy pohár kékfrankost valamelyik Buschenschankban, házi borkimérésben vagy egy hangulatos vendéglőben.
„A leghűségesebb város" Az első világháború után népszavazással döntött a lakosság arról, hogy a trianoni határok szerint is Magyarországhoz akar tartozni – ekkor kapta a Leghűségesebb város nevet (Civitas Fidelissima).
"Múzeumok városa" A belső városrész kanyargós utcái, hangulatos terei, házainak boltíves kapui, műemlékei, középületei és az elő-elő bukkanó városfalai egyedülálló művészeti egységet alkotnak. Magyarország műemlékekben második leggazdagabb városaként méltán kapta meg 1975-ben a Műemlékvédelmi Európa Díj aranyérmét.
"A kékfrankos fővárosa” A szőlőtermesztés-borkészítés, a borkultúra kelta és római hagyományokra vezethető vissza. A XIV. század elején Magyarország legjelentősebb borvidékei között tartották számon, melynek kereskedelmi kapcsolatai messze túlnyúltak az ország határain. A XIX. századtól a poncichterek, a német ajkú gazdák messze földön híressé tették a soproni bort. A városra jellemző, hogy más borvidékekkel ellentétben a pincéket nem a szőlőkbe, hanem a városban, saját házaik alá építették. Ez akkoriban nemcsak kiváltságot, de nagyobb biztonságot, védelmet jelentett a termelőnek. Sopron vörösborairól – elsősorban kékfranko-sáról – híres, de éppen az adja a borvidék egyik különlegességét, hogy a fehérszőlő is minőséget terem, s a belőle készült borok egyre ismertebbek itthon és külföldön is. Ez nem véletlen, hiszen a város környékén az 1800-as évek végéig a fehér- szőlő volt az uralkodó. Borvidékünk karakteres fajtája, a kékfrankos az 1890-es évek után került előtérbe. Aki Sopronba látogat, nem mehet úgy haza, hogy ne kóstoljon meg legalább egy pohár kékfrankost valamelyik Buschenschankban, házi borkimérésben vagy egy hangulatos vendéglőben.
Magyarország nyugati határa mellett, az Alpokalján, Bécstől 60 km-re, Budapesttől 220 km-re található. A Soproni-hegység és a Fertő-tó melletti Balfi-dombság között, az Ikvapatak völgyében fekszik.
Sopron címere:
Sopron belvárosa madártávlatból:
[Text and photos from: Wikipedia]
Szállásunk a belváros kellős közepén található, az Új utcában, az Orsolya térnél.
A hotel honlapja szerint a vasútállomás kb. 7 percnyi gyaloglásra van. Szerintem 17. De ettől függetlenül az elérhetőségi leírás jó volt, kérdezés nélkül célbaértünk, mármint megtaláltuk a hotelt.
A Hotel Palatinus bejárata.
A fogadtatás (recepció) barátságos, a tájékoztás gyors, célratörő. A szobácskában azért elférne egy kicsi hűtő...
Kilátás a szobából (szemben).
Kilátás a szobából (jobbra tekintve).
Kilátás a szobából (ballra tekintve).
A belváros szűk utcái miatt a szembeházak elég közel vannak. Ezért a nap a szobába csak a délutáni órákban süt be egy rövid időre, akkor is csak a párnám csücskére.
Kicsomagolás és berendezkedés után irány a belváros!
Az Új utcánk északi végében Sopron egyik jellegzetessége, a Tűztorony látszik,
Háttérben a Tűztorony.
a déli része pedig az Orsolya térbe torkollik, ahol a Mária szobor is áll.
Az Új utcát nem hiába nevezték régen Zsidó utcának: a hangulatos utcácskában két zsinagóga is épült. A 11. szám alatti zsinagógát 1350-ben építették, benne a zsidó vallást és szokásokat bemutató gyűjteményt láthatjuk. A 22. szám alatt álló zsidó templom még régebbi, mint a korábban említett középkori zsinagóga.
Orsolya tér a Lábasházzal, Mária szoborral.
(A Mária szobor [Mária kút] egy kicsit jobbra van a képen.)
Az Orsolya tér 2. alatt a 19. század neogótikus építészeti emlékét, az Orsolyita-templomot láthatjuk, illetve itt áll az egykori zárda épülete is. A remekmívű templom előtt álló Mária-kút egy évszázaddal korábbról, a 18. századból való. Az Orsolya tér 5. számú árkádsora, az úgynevezett Lábas-ház, mely 1570 körül épült, földszintjén valaha mészárszékek sorakoztak, ma időszakosan nyitvatartó kiállítások kapnak helyet az épületben. A tér sarkán található a Caesar-ház. A 17-18. századi barokk épület középkori és késő reneszánsz részleteket is tartalmaz. Két emeleti termében 1700 körül készült, kora barokk ornamentális stukkómennyezet látható.
A 18. század második felében Harka községbe tévedt egy ferences barát, akit a falu protestáns lakói ok nélkül bántalmaztak. Engesztelésül készült a kút, amelyet a harkaiak a ferences rendnek adományoztak.
A Mária-kút eredetileg az egykori ferences majd bencés kolostor udvarán állott, és csak az 1930-as években hozták a jelenlegi helyére, az Orsolya térre. A kút hengeres talapzaton álló félgömb alakú vízmedence, amelyet lecsüngő fonatok díszítenek. Sima kőfedelén tekergőző kígyókon áll Mária, karján a gyermek Jézussal.
A bombázások alatt súlyosan megsérült díszkutat a megmaradt kőanyag felhasználásával Szakál Ernő faragta újra.
Jégverem Pincér a "házhoz menő" kisautó a Lábasház és a Hotel között
Ez az ilyen helyekre praktikusan kicsi autó tulajdonképpen a szállodához tartozik, olyan kiszállító futárkocsi. Tudniillik ugyanis, hogy a Palatinus Hotel a Jégverem Fogadónak és a Civitas Hotelnek is az üzemeltetője.
A belvárosra nemcsak a macskaköves utak jellemzőek. Feltűnt, hogy semmi sem párhuzamos, vagy merőleges. Az utcákra pedig még a vízszintes jelzőt sem lehet használni. :)
Csatornafedél 1937-es felirattal a Fegyvertár utcában.
A Hátsókapu és a Várkerület (utca, út) sarkán a
Volksbank háza is inkább egy dobostorta szeletre hasonlít.
Ezen a képen is jól látszik: se párhuzamos, se merőleges.
Sopron a múzeumok városa is. Találó ez a megállapítás! A belső városrész kanyargós utcái, hangulatos terei, házainak boltíves kapui, míves erkélyei, műemlékei, középületei és az elő-elő bukkanó városfalai egyedülálló művészeti egységet alkotnak. Sopron az ország műemlékekben második leggazdagabb városa. A Fő tér különleges hangulatát színeinek és fényeinek játékossága adja, mely egy tavaszi napsugaras reggelen vagy egy aranysárga őszi délutánon a legszebb.
Először útikönyv nélkül - csupán a hangulatnak engedve - jártuk be a történelmi városrész utcáit, benyomásokat szereztünk egy-egy kapualjba bekukkantva. Rengeteg itt az átjáróház, mely megkönnyíti a közlekedést, hiszen nem kell nagy háztömböket megkerülni, de egyben nehezíti is az ismeretlen lődörgők tájékozódását, mert olyan helyeken lehet előbukkanni, ahol már jártál, vagy még nem, de mindenesetre eléggé izgalmas. Nagy gond nincs, mert a "tenyérnyi" belvárost egy körgyűrű-szerűség határolja, így az "eltévedés" előbb utóbb csak látszólagos lesz.
Egy átjáróház.
A legkülönbözőbb korokat és stílusokat képviselő emlékek keverednek. A gótikus, barokk és reneszánsz építészeti megoldások mellett itt egyszerre jelen van a borpincékkel kialakított falusias városrészek hangulata is. A múzeumok és gyűjtemények értékes kiállítási anyagai teljes körű képet adnak Sopron történelmi emlékeiről, gazdag kultúrájáról és élénk művészeti életéről. Sajnos, ittlétünkkor sok múzeum zárva, vagy átalakítás alatt volt.
Sopron belsejében, a belvárosban, kicsi helyen sok kis köz, utcácska, sikátor és ha ez még nem elég, hát átjáró ház is található (mint már említettem). Nem csoda hát, hogy elég bő fantáziával kell rendelkeznie annak, aki ezeket az közterületeket el akarja nevezni (olyan sok van). De, hogy lehet egy utcát szögről elnevezni?...
Szög utca.
Nekem leginkább a Festők útja "tetszett", az alábbi fényképen látszik is, hogy miért. Két ház között van, mint általában a többi utca. Elég szűk, elég rövid és elég "alacsony" is egyszerre. (Nem sok utcáról lehet azt mondani, hogy alacsony...)
Festők útja.
A Festők útja egyenesen Sopron jellegzetes patakjához, az eléggé sebes sodrású Ikvához vezet.
Ikva patak.
Az Ikva patak rejtélye:
Ha átjöttem az Ikva fölött egy hídon és pár utcával arrébb visszamegyek a kiindulópontra, törvényszerű, hogy az Ikva felett ismét át kell haladnom. Ez logice. De nem emlékszem (nem emlékszünk), hogy ismételten átkeltünk volna felette. Pedig, ott kell lennie valahol, de nem láttuk... Vajon hol a patak?
Ennek a rejtélynek a megoldására egy ártatlannak tűnő rövidke utca neve vezetett rá, meg a helybéliek magyarázata.
Ezen a kicsi utcácskán jöttünk vissza a belvárosba.
"Érdekes" az utca neve: Ikvahíd.
Lássuk az utcanév táblát közelebbről: Ikvahíd.
Valamikor réges-régen úgy tanulam, hogy a jó tájékozódáshoz kell egy jó térkép, egy jó tájoló, meg egy helybéli parasztbácsika, aki útbaigazít. Bölcs tanács... Ennek szellemében megkérdeztük a helybélieket: "Csókolom! Idevalósi? Hol folyik itt az Ikva?" A válasz felért egy boldogító igennel: "Itt folyik alattunk! Hiszen ez az Ikva híd!" Olyan természetesen mondták, mint az 1x1-et, csak a szemük csillogott valahogyan furcsán: "Nem tudtad?" -gondolhatták magukban.
No, de a lényeg, megvan az Ikva. Viszont, valahol elő is kell, hogy bukkanjon előbb, vagy utób... (Nem?)
Erre a kérdésre várni kellett egy kicsit (amíg a város azon részét is bebarangoltuk, ahol ismét szabadon látszik a patak).
És, íme, itt az Ikva!
A Szent György út.
A jobboldali sarokház árnyékos falán egy emléktábla látható, melyet Csepregi Oszkár tanárúrnak ajánlok:
Sűrített levegős légzőkészülék feltalálója.
Ez az a kék ház. Jelenleg ebben a házban (pincéjében) van a "Cézár Pince" fogadó.
(Szent György utca, Hátsókapu - utcácska - sarkán)
Belvárosi látkép (háttérben az Új utca).
Az utcák elég kicsik, így egy házat lefotózni nem kis feladat. Vagy oldalról készítesz képet, vagy szemből, de akkor sok lemarad a képről.
Egy új utcai öreg ház.
Nyilvánvaló hogy előbb, vagy utóbb a sétálásra, barangolásra, városnézésre felhasznált energiát pótolni kell. Azaz enni. Reggelit kapunk a szállóban, de az ebéd, vacsora önköltséges. Első nap a Matchban vásároltunk, másnap már a Tescoban (mini Tesco).
A gyönyörűszép haloványkék épület földszintjén van a Mini Tescó.
(Itt csak S Marketnek írják).
(Itt csak S Marketnek írják).
A Hűségkútnál.
A Hűségkút három bronzfigurája Sopron történelmének három kiemelkedő eseményére emlékeztet.
1. István bíró Sopron első név szerint ismert bírája. Bal kezében a város jelképes kulcsát tartja. Sopron 1277-ben kapott IV. László királytól szabad királyi városi jogokat. Akkoriban II. Ottokár cseh király hadban állt IV. László magyar királlyal. Amikor II. Ottokár 1273-ban ostrom alá vette Sopront, a város lakói vitézül ellenálltak. Ekkor Péter, a várnagy elárulta társait. A magyar király hívei közül István tímárt két testvérével együtt megölette. Ezután rávette a polgárokat, hogy hódoljanak be II. Ottokárnak, és adjanak kezeseket, (túszokat) gyermekeik közül. Amikor IV. László 1276 novemberében seregével a vár falaihoz érkezett, a város polgárai megnyitották a kapukat a magyar király előtt. Ezzel a tettükkel a soproniak még a gyermekeik élete árán is bizonyították a magyar király iránti hűségüket. A király méltányolta a polgárok hűségét, és 1277-ben több kiváltsággal ruházta fel a várost. Ezek közül a legjelentősebb az volt, hogy Sopront kivette a megyeispán joghatósága alól, azaz önállósította, lakosaiból polgárok lettek.
2. Soproni Turner Mihály a város híres polgármestere szavazócédulát tart a kezében. 1918. augusztus 1-től csaknem negyed évszázadon keresztül állt a város élén. A legtöbbet tette azért, hogy Sopron a leghűségesebb város legyen. 1921. december 14-én népszavazáson döntöttek az itt élő polgárok arról, hogy a város Magyarországhoz vagy Ausztriához tartozzon. Turner Mihály személye meghatározó volt a népszavazás kimenetelében. Oroszlánrészt vállalt a közvélemény megnyerésében és a népszavazás gyakorlati lebonyolításában. Sopron magyar maradt. Hálából a haza a"Civitas Fidelissima" címet adományozta a "leghűségesebb városnak". E felirat máig olvasható a város címerében. Ugyanerre az eseményre emlékeztet aHűségkapu is, amely a Tűztorony Fő tér felőli oldalát díszíti.
3. A szabadságot jelképező nőalak az Európát évtizedeken át kettéosztó vasfüggöny egy darabját tartja kezében. 1989. augusztus 19-én a Páneurópai Piknik keretében a magyar és az osztrák külügyminiszter együtt bontották le a vasfüggöny egy szakaszát. Ezt a jelképesnek szánt határnyitást használta ki több száz, hazánkban nyaraló NDK-s polgár, hogy Ausztriába, és onnan az NSZK-ba juthasson. Az itt elindult eseménysorozat vezetett a berlini fal leomlásához és Németország újraegyesítéséhez. Így lett Sopron a világtörténelem részese 1989-ben.
Balra a Szent György utca, jobbra az Új utca, a Főtér felől nézve.
Belvárosi házak.
Orsolyiták temploma.
A Szent Orsolya Rendet Merici Szent Angéla alapította 1535-ben. Vállalt feladatuk a leányifjúság nevelése és a beteg elesett emberek ápolása volt. A Szent Orsolya rend már 6 városban működött Magyarországon, amikor 1747-ben megérkeztek nővérei az újonnan alapított soproni rendházba.
Az eredetileg a 17. században épült barokk lakóházat 1747-ben vették meg az Orsolya-rendi apácák kolostor céljára. 1752-ben a szomszédos ház is a tulajdonukba került. E két ház összekapcsolásával és átépítésével jött létre a kolostor, majd a templom is. A mai kétemeletes együttes az 1860-as években alakult ki. A tervek elkészítésével a tehetséges, fiatal soproni építészt, Handler Nándort bízták meg. A zárda oratóriumtermében a Katolikus Egyházművészeti Gyűjtemény Kiállítása látható.
Árkádok üzletsor.
Gyóni Géza költő emléktáblája.
Clarus Faber fogtechnika az Orsolya téren.
Hátsókapu utca.
A 11. századtól a 18. század végéig csupán két helyen, az előkapun vagy a hátsókapun át lehetett bejutni a városfalakon belülre. Napjainkban a kapuk egykori helyéhez keskeny, fűrészfogas beépítésű utcák vezetnek, amelyek ma az Előkapu, illetve a Hátsókapu nevet viselik.
Az előkaput sajnos nem volt módunkban megnézni, mert a Tűztorony környékén felújítások folytak.
Belváros.
Mátyás király út és a Széchenyi tér.
Széchenyi tér.
Jól esik a fáradt vándornak elfogyasztani egy finom kávét, vagy egy frissító capuccinot. A Várkerületen - és azon belül - erre számtalan lehetőség nyílik, de azt elhagyva már vadászni kell a kávézókra. (A Várkerület kb. annyit tesz, mint Pesten a Kiskörút, csak ez kisebb.)
Frissítő nedük.
A faipari diákok jellegzetes egyenruhája.
A várossal való rövid ismerkedés közben felderítettük a Jégverem Fogadót (Haspártiak Vendéglőjét), ahol egy befizetett vacsora várt ránk fél hat órai asztalfoglalással.
Jégverem Fogadó.
A Jégverem rövid igaz története:
A hajdani városi jégverem létezéséről sokáig csak a szájhagyomány tudósított. A városi számadáskönyvek szerint 1749 óta adott el a város jeget. Tudjuk, hogy akkoriban még nem léteztek hűtőgépek, de az ételek (főleg halak, húsok) tárolásához feltétlenül szükség volt jégre. Ezért egy nagy vermet ástak a földbe (ott nyáron is hűvös volt), náddal és szalmával bélelték ki, és az év leghidegebb napjain töltötték fel a Fertő tó megtört, vastag jegével. Így tárolták nagy hasábokban a begyűjtött jeget, melyekből egy csákányhoz (leginkább a mai jégcsákányhoz) hasonlító eszközzel a kívánt méretre "pattintották szét" eladásra. A verem tetejét előbb fagerendákból ácsolt mennyezettel, később téglaboltozattal fedték.
Az egykori városi jégveremre (nagyon logikusan) mészárszéket építettek. Így a levágott friss húst is tovább tudták tárolni. Később tűzoltó szertár is került a mészárszék mellé. Sajnos ezek a faépítmények 1837-ben a földig égtek, de még ugyanabban az évben újjáépítették.
A műjéggyártás megindulása után a verem jelentőségét vesztette, ajtaját befalazták.
A Jégverem Fogadó 1999-óta működik ezen a helyen.
A vacsora felől véleményeink különböznek. Psssszt!-rángot rendeltem, fóliában sütve, sült krumplival. Ízlett. Gyöngyvér tárkonyos pulykaragut levesnek, rántott valamit másodiknak. Hát, a levessel nem voltunk megelégedve (én is kóstoltam). Túl forró, túlfőtt és túl sózott volt. A pulykahús meg semmiben sem emlékeztetett pulykára. A tálalása pedig elég egyedi. Nekem sem volt elég "retro".
Ez kinek retro?
Nagymama lábasa. Gyöngyvér szerint a kutyatál is normálisabb
A lábas ütött-kopott kívül, belül
Reggeli a szállóban:
A svédasztalos reggeli végülis arra jó volt, amire való. A kínálat nem túl bő, nem túl változatos, de ügyesen összeválogatva egy tartalmas reggeli kijöhet belőle. Mindezt nem rossz szájízzel mondom, hiszen azt sem tudom, hogy a 60 fő befogadóképességű szálloda (vagy panzió?) jelenleg hány főt lát vendégül. Az is igaz, hogy az ételek utánpótlása viszonylag folyamatos.
Ügyes válogatás után "csak összejön valami".
"A soproni borvidék karakteres fajtája, a kékfrankos az 1890-es évek után került előtérbe. Aki Sopronba látogat, nem mehet úgy haza, hogy ne kóstoljon meg legalább egy pohár kékfrankost valamelyik Buschenschankban, házi borkimérésben vagy egy hangulatos vendéglőben." - szól az ajánlás.
Így, hát az utolsó este tisztelettel áldoztunk a Soproni Kékfrankos oltárán, a híres "Gyógygödörben" (egy soproni pincében, a híres hangulatkarbantartó üzemegységben a Fő téren), elfogyasztottunk egy-egy pohárka nedüt.
Bejárat
Sopronban az ország nyugati kapujában, a vörösbor hazájában ereszkedtünk le a város legöregebb borozójába, amely a középkori belváros műemlékei alatt húzódik meg. A Gyógygödör néhány emberöltőt megélt már.
A legenda szerint, akik Sopronba jöttek gyógyulást keresni a Lővérekbe és betértek az akkor még Pinceborozónak hívott ivóba, onnan gyógyultan távoztak, innen ered a borozó mai neve.
"Hazafelé", azaz a hotel felé még egy utolsó fotó a Fő téren Sopron város első polgármesterével, Dr. Sopronyi Thurner Mihály polgármesterrel:
Végül eljött az utolsó nap is. Összepakoltunk, és irány a pályaudvar.
A GYSEV székház
Megj: A GYSEV Zrt., Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút (magyar beceneve – a járművek színezése miatt – „Repcevasút”) Magyarországon és Ausztriában működő integrált vasúttársaság. A társaság működését 1872-ben Viktor Erlanger báró kérelmezte. Az Osztrák–Magyar Monarchia szétválása miatt a társaság részvényeinek tulajdonosi szerkezete: Magyar Állam 65,5%, Osztrák Állam 28,2%, és a Strabag SE 6,2%.
Maga az épület nem egy nagy was ist das.
A váró háttérben a sárga csomagmegőrző fakkokkal.
Induló és érkező vonatok
Várakozó utasok. Nagyon sok a labancul beszélő.
Szerelvények az állomáson